A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmélkedések. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmélkedések. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. január 11., hétfő

Hiper/Szuper tapasztalatok


Régóta készülök megírni ezt a bejegyzést, de vhogy mindig elmaradt. Rendes háziasszonyként igen gyakran megfordulok kisvárosom szuper és hipermarketjeiben. Néhány héttel ezelőttig nem nagyon fordult elő velem, hogy becsaptak volna ,de most egymás után értek a kellemetlenebbnél kellemtelenebb meglepetések.
Az első eset a Sparban történt. Korábban, akciósan 400 Ft-ért volt kapható a Cote d 'Or több fajta csokoládéja, be is vásároltam belőle a karácsonyi sütés-főzésre. De készleteim gyorsan fogytak (néha csak úgy magában is elfogyott 1-2 kocka ) így pótolni akartam őket. Egy alkalommal sikerült is a képen is szereplő 445 Ft-ért venni egy narancsos változatot. Majd ezen a bejegyzésben említett napon ismét a mágikus 445 Ft-os árat láttam. Szuper! Még mindig nem vitték vissza az akció előtti 560-580 Ft körüli árra, gondoltam. Itt a remek alkalom, hogy ha nem is a legolcsóbb, de kb. olyan áron vegyem meg. Két tábla is a bevásárlókosaramban landol. Majd a pénztárnál ér a sokk: 559 Ft !! Mi van??? Én lennék hülye, vagy a tükör görbe? Szóvá is teszem a pénztárosnőnek , hogy nem ez az ár van feltüntetve...Azt mondja, én tévedek, mert 445 Ft-os áron nem is árulták sose. Mi legyen, sztornózzuk a tételt? Maradhat, de én visszamennék... És akkor készítem a fenti képet.
Második eset , első felvonás: gránátalma akciósan 199 Ft-ért....csak hiszem én: 249 Ft a végösszeg. Második felvonás már 2010-ben. A gránátalmák nagyobbak mint korábban, és az 249 Ft immár 269....legalábbis a címke szerint. Mert a pénztárnál már 299 Ft....Ekkora lenne az infláció? :D:S
Vagy tudatos megtévesztésről lenne szó? És ha igen, akkor ki a felelős érte? A pénztáros tehet legkevésbé erről, hisz ő csak elhúzza a vonalkód leolvasó előtt a termékeket...Tehát felsőbb szinten kell keresni a vétkest. Vagy mégsem, mert az árufeltöltőké a felelősség ? Mert nem cserélték ki az árcímkéket? Nem tudom...
Miért éri meg, hogy a saját hitelüket rombolják?
A Sparról legyen elég ennyi....Irány a Tesco!Az eset nem velem, hanem édesapámmal esett meg Karácsony és Szilveszter között. Mivel tudtam, hogy vásárolni megy a Tesco-ba ezért megkértem, hogy vegyen 2 kg-t az akciós, 199 Ft-os piros grapefruitból. Fizetés, távozás, hazavitel. Majd Anyu döbbenten veszi észre, hogy a majd 2 kg gyümölcsért, a közel 400 Ft helyett több mint 600 Ft szerepel a számlán... Mi történt? Csupán csak annyi, hogy egy tanuló ült a pénztárgép mögött, aki nagyon ügyesen a piros grapefruit helyett a fehér kódját ütötte be...A fehér pedig nem volt akciós!
A kérdés csak az, ennyire tudatlan lenne? Nem ismeri fel a különbséget a piros és a fehér grapefruit között? Sajnos azt kell gondolnom, akár ez is lehetséges. Mert néhány héttel korábban egy másik tanuló, tőlem kérdezte: az a zöld izé, az mi lenne? Lime....
De akár az is, hogy tudatosan tévesztette meg Aput....Hátha nem figyel, és akkor jól jár...

2009. december 16., szerda

Karácsony sodrásában


Ahogy azt korábban írtam, a szombati napon barátnőmmel utat engedtünk urizáló énünknek, és felruccantunk Pestre.
Először a Vásárcsarnokba mentünk...és elámultunk az árakon. Nagyot néztünk, hogy a friss csirkecomb és csirkemellfilé mennyivel olcsóbb mint otthon. Sikerült is úgy bevásárolnom, hogy ha a mélyhűtőből kiveszek valamit, akkor megbomlik az egyensúly, és minden esne kifelé. ( az igazsághoz tartozik, hogy csak egy ráccsal kettéosztott egy fakkos mélyhűtő polcom van.... )
Miután megállapítottunk, hogy Pest nem is olyan drága mint amilyennek képzeltük, az alagsort vettük célba: irány az Ázsia.
Az otthon felejtett bevásárlólistát igyekeztem visszaidézni, és a wonton-lap kivételével ez sikerült is:)
A fűszeres szekciónál állva csak ámuldoztam, mennyi féle fűszer van.....néha kicsit elveszettnek is éreztem magam, pedig kettőnk közül szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy én vagyok a jártasabb a fűszerek közt.
Végül mi került a kosaramba? Thai piros curry, sárga curry só, zöld curry, indiai zöld curry, fekete kardamom, thai hétfűszer, thai citromfű, rizspapír, hoisin szósz, hétfűszerkeverék, tandoori masala. A végösszeg pedig nem is annyira sokkoló. Az egyes fűszerek nem drágábbak mint, a Kotányi vagy Horváth Rozi fűszerkeverékek. Csak a rizslap és a hoisin szósz kerül többe mint 500 Ft....De vidékiként muszáj egyszerre beszerezni mindent különlegesebb alapanyagot.

Igazi ízkavalkád! De még sincs meg minden: nincs még galanga és kaffir lime levél. Pedig milyen jó lenne elkészíteni azt a thai kókusztejes csirkekrémlevest....
Irány a Culinaris. A fűszerek és tészták ára még nem hat ránk sokkolóan, (némelyik még olcsóbb is mint az Ázsiában..) annál inkább a sajtok és a Vacsoracsatából elhíresült lila krumplié.
Így ezeket száműzzük gondolatainkból, (H. azokat a hívogató szamócákat is igyekszik nagy ívben elkerülni...) én végül néhány friss zöldfűszerrel és egyéb zöldséggel távozom.
Megvan minden alapanyag a leveshez :) Manó nem menekülhet, vasárnap ez lesz a vacsora! Ha sikerül addigra hazaérni....
Még egy kis kitérő a Teréz körúti édesség diszkontba és utunk már Szeged felé vezet.
Kötelező szombat esti műsorunkat is alig bírjuk nyitott szemekkel végignézni...Hiába, a vásárlás is tud fárasztó lenni.
Vasárnap még egy kis kitérő a Cora-ba, ahol bájos mosollyal elbűvölöm a halaspultban álló srácot, így 3200 Ft helyett 1500 Ft-ért jutok tengeri pisztránghoz. :) Megvan a karácsonyi menü!
Vacsorára elkészült a leves: mindkettőnket levett a lábáról. Azt hiszem, a héten még egyszer elkészítem.
Az elmúlt két napom pedig arról szólt, hogy kisvárosom hiper és szupermarketjeit látogattam sorra.
A Lidl-ben sikerült is egy kicsit felhúznom magam.
Miért? Magyarázat a fenti képen.... Dobozba zárt kókuszgolyó..."Gyors mint a villám" Hisz olyan sokat veszít az ember azzal, ha maga méri ki a darált kekszet, adagolja hozzá a lekvárt és kakaóport...
Persze, ez kell nekünk...meg a sok "E"....


2009. december 11., péntek

Gaszto Trip

"Egyszerű vidéki amőba vagy, aki néha urizál;) "

A részletekkel nem untatnék senkit sem, de egy ideje szállóigévé vált egyik legjobb barátnőm fenti mondata.

Nos, akkor holnap urizálni fogunk vele:) Mert az egyszerű vidéki lányok menni Budapest. És meglátogatni csupa-csupa izgalmas hely: Culinaris, Ázsia bolt a Nagycsarnokban, Vörösmarty tér. Meg ami még belefér !
Fűszerszerző kalandtúra, karácsonyi hangulat alapozás, móka és kacagás:)

Ma pedig egyszerű vidéki lány készíteni Manó egyik kedvenc étke : rizses hús. Kép és recept (azaz, ahogy én készítem ) később.


2009. december 9., szerda

Gasztro Társadalom

Vigyázz!! Másokat esetlegesen sértő tartalom!

Azaz utánam az özönvíz....

Bár a gasztrobloggerkedést csak kb. 2 hete kezdtem, olvasásuk nem ilyen rövid múltra tekint vissza. Mára megérett bennem az, hogy a kialakult (nem mindig pozitív ) véleményemet megírjam a gasztro társadalomról....
Sokáig azt hittem, hogy egy összetartó, egymást, és a belőlük ötleteket merítő háziasszonyokat segítő közösségről van szó. De ahogy egyre több blogot kezdtem el olvasni, rájöttem ez csak a látszat.
Kasztok vannak, mint Indiában...és az átjárás igen nehezen megy. Szinte lehetetlen a korlátokon áttörni.
Milyen kasztok is vannak?

Íme a 5 legalapvetőbb:

Ott vannak először is a sztárbloggerek. Először elvarázsolnak bennünket képeikkel,receptjeik sokszínűségével. De ez sok esetben ez csak máz. Ha kérdezünk, legritkább esetben kapunk választ... mert az csak néhány kiválasztottnak, hű muskétásnak jár. Azoknak, akik minden alkotásukat,megnyilvánulásukat az egekbe magasztalják. Ha valaki tévedésükre figyelmezteti őket, ha valaki más véleményen van mint ők... Nos őket ignorálják, véleményüket nem engedik a blog nyilvánossága elé. Pedig miben lennének kevesebbek, ha ellentétes véleményeket is megmutatnának?

Kik vannak még? Vannak azok, akik hasonló stílusban, hasonló szegmensben tevékenykednek, mint az első kasztba tartozók. És ezért megkapják a másolat, a plagizáló bélyeget...
Pedig miért ne rajonghatna más is ugyanúgy ugyanazért a konyháért?Miért ne lehetne hasonló érdeklődési köre? Nincs új a nap alatt...legalábbis a konyhában már nehezen lehet teljesen új dolgokat alkotni. Persze, érdemes az egyéniségre törekedni, de véleményem szerint a sztárbloggerek is merítenek ihletet másoktól...csak épp nem feltétlen hazai körben kell keresni az ihlet forrását...

Vannak még azok, akik hihetetlen lendülettel, kedvességgel, profizmussal vezetik online gasztronaplójukat. És ezért egyre nagyobb és nagyobb a rajongótáboruk. Mert bennük megvan az a hozzáállás,ami már a sztárbloggerekből hiányzik. Tőlük lehet kérdezni, örömmel osztják meg tapasztalataikat, segítő tanácsokkal látnak el minden hozzájuk betérő érdeklődőt.

Aztán ott vannak még azok, akik azért írnak, fényképeznek, hogy ezzel fejezzék ki önmagukat. Ötletesség, kreativitás a legfőbb jellemzőjük.

És vannak még azok, akik csak azért írnak, hogy maguknak és családjuknak gyűjtsék a jobbnál jobb recepteket.....

2009. december 8., kedd

Gasztro Kincsek


Korábban már írtam arról,hogy nagymamám mellett mennyire szerettem sürögni-forogni kislányként. Azt azonban nem árultam el, nagyszüleim több szállal is kötődnek a sütés-főzéshez.
Mama a helyi kórházban volt szakácsnő, így igazi profi mellett sündörögtem. Ma már csak azt sajnálom, hogy nem árulta el, hogy volt képes olyan csodálatos piskótákat sütni. Az az ő titka maradt.
De nem csak ő, hanem a másik ágról való nagyszüleim is kötődnek a konyhaművészetekhez. Nagypapám vendéglátóipari főiskolát végzett, így a könyvespolc tele van igazi kincsekkel. És két legbecsesebb darabja (legalábbis szerintem ) mára már az enyém.
Mióta gasztroblogokat olvasok, kiművelődtem a könyvek terén is. Ábrándoztam milyen jó lenne, ha nekem is meglenne a Czifray és a Dobos József féle Magyar-Franczia szakácskönyv. Más könyv után kutatva láttam meg őket. Tudtam, hogy ezeknek most már az én polcomon a helye. A Czifray könyv esetében volt egy őrült pillanat, amikor Julie Powell képe jelent meg előttem: gasztroblogot indítok és elkészítem az összes receptet. Azt hiszem, végül ez adta meg a végső lökést, hogy a Gasztro Kibic megszülessen.
Elővettem tehát legszebb mosolyom, kérlelő tekintetem és nagymamám nem tudott mást mondani: Nagyapád is neked adná. Vigyed! De nagyon vigyázz rájuk!
Azóta imádom forgatni őket. Lapozgatom, olvasgatom, de arról már letettem, hogy minden receptjét elkészítsem. Mert valljuk be, nem lehet mindent úgy elkészíteni, ahogy azt az 1800-as években tették.
Viszont ihletet ad, főzésre sarkall!Így a mai nap folyamán elkészül a 777. pontban szereplő töltött tojás zöldborsóval kicsit módosított változata.
Igen, a szám nem tévedés. Tegnap este volt szerencsém a neten belelapozni a könyvbe és azt kellett észre vennem, hogy csak 602 pont van benne, pedig az eredetiben és az 1985-ös reprint kiadásban is 1648 van.
Aki az igazira vágyik, keresse antikváriumokban a '85-ös kiadást, bár a vaterán igazi műkincset is találni: 1829-ben már a harmadik kiadása készült el a szakácskönynek, ehhez új recepteket is írt Czifray. (itt tesz először említést arról, hogy paprika is kell a halászlébe...)
Ez a kézirattal kibővített kiadás 1 millió forint alatt nem lehet senkié. Azt hiszem, ez a könyv sok gasztroblogger álma lenne.....és az is marad..
Aki végül megszerzi, az igazi ritkasággal lesz gazdagabb. Ha én egyszer csak belelapozhatnék:)

2009. december 4., péntek

GasztroTipp


Ki szereti legalább annyira a vaníliát mint én? Néhány tippem azt hiszem, lenne:) Ki tartja horribilis összegűnek a boltokban kapható csenevész vaníliarudakat? Azt hiszem mindenki.
Minden egyes alkalommal a fogamat összeszorítva raktam be egy-egy vaníliarudat a bevásárlókosaramba. 4-500 Ft főleg karácsony környékén, nem is olyan kevés pénz egyetlen alapanyagért,amit nem is tudunk több alkalommal felhasználni.
Valami pénztárca barát megoldást szerettem volna. Így kezdtem el a neten kutakodni vanília után.
Sok ajánlatot, oldalt megnéztem, de baráti árat és jó minőséget egyszerre a The Organic Vanilla Bean Company nyújtott számomra.
Izgalommal telve vártam a csomag érkezését az USA-ból. (már csak azért is, mert péntek 13-án voltam olyan bátor, hogy megrendeljem...)
Első alkalommal 20 db, 6-7 inch-es rudakat rendeltem 2775 Ft-ért (szállítási költséggel együtt ). Már a vákuumfólián keresztül is érezni lehetett a vanília bódíó illatát. Sokkal szebbek,egészségesebbek voltak mint bolti társaik. Mindezt 140 Ft/db áron.
10 db azonnal mélyebb barátságot kötött egy üveg Absolut vodkával.Gyönyörű borostyán színű már.:)
Manó is belelkesült, az ár/érték arány számára is vonzó volt, úgy gondolta kollégáknak megfelelő ajándék lenne karácsonyra. Így esett meg, hogy múlt szerdán újabb 20 rudat rendeltem meg. Most a 7-8 inch-es rudakat válaszottam/uk. Így a 20 db 3271 Ft-ba került...180 Ft körüli darab ár....JAV: számolni se tudok: kb. 160-165 Ft/db
A képen ezeket láthatjátok...na meg az összehasonlítás kedvéért ott egy bolti is ( ok,az igazsághoz tartozik, 2 fél darab...de azon a kék vonalon ritkán szokott túl nyúlni az egész rúd..)

Bátran ajánlom mindenkinek,aki pénztárca kímélő megoldást szeretne.

ui: kb.10 nap alatt érkezik meg.


2009. december 3., csütörtök

Gasztro Állomások

Hogy is lettem gasztroblogger?Hogy válik lassan igazi szenvedélyemmé a sütés-főzés?
Nem egyik pillanatról a másikra szerettem meg a főzést-sütést....Szépen lassan lett életem egyik legmeghatározóbb része.
Gyerek fejjel imádtam nagymamám körül sündörögni a konyhában. Volt néhány piros pöttyes fémhenger doboza,amelyek közül a legkisebb az enyém lett. Lisztet rakott bele, amellyel magam játszadozhattam. Később már olyan fontos feladatot is megkaptam mint a tojásfehérjék kemény habbá verése. Kézi habverővel azóta se tudtam olyan jól felverni, az a régi volt az igazi:)
Gasztro fejlődésem következő emlékezetes állomása volt, amikor egyedül készítettem fasírtot 13 évesen. Anyu kórházban, apu munkában, én pedig Olaszországba készülök az iskolával. Családi recept szerint készül. Küldetés teljesítve;)
Jönnek a kuktaévek anyu mellett... Ellesem az alapokat. Egyre több kipróbált dolgot merek egyedül is bevállalni. De lassan a jól bevált otthoni fogások helyett új világok ízeire vágyom.
Ezt csak fokozza az,amikor néhány hónapot Görögországban élhetek. Hazatérve keresem az ott megszokott ízeket, receptek után kutatok, amik lassan finom falatokká válnak.
Végül megismerem Manót...Ennek is már több mint 3 éve... Főztömmel (is) elvarázsolom , lassan azt veszem észre egyre többet vagyok nála,egyre többet főzök kettőnknek. Összeköltözünk.
Az addig szegényes fűszerkészlet lassan-lassan bővül. A só-bors-fahéj-babérlevél-delikát ötösfogata hónapról hónapra újabbak bővül.
Mára már több mint 50 féle fűszer van kis üvegcsékben a fűszerespolcon. Hogy milyenek??Ánizstól a zöldborsig, babérlevéltől a tárkonyig szinte minden. Több fűszert nektek, akiket már évek óta olvasok köszönhetek.
Mert a gasztroblogok böngészése is jelentős hatással volt rám. Távoli tájak ízeiről meséltek olyan természetességgel, hogy az azonnal arra ösztönöz, hogy minél hamarabb beszerezzem a szükséges hozzávalókat. Ami valljuk be, kisvárosi háziasszonyként nem is olyan egyszerű. De a lehetetlen nem létezik, ahogy egy "bölcs" reklám is megmondta már néhány évvel ezelőtt:)

Van még állomása gasztro fejlődésemnek?
Akad:) Az idei évben olyan területekre is bemerészkedtem, ahonnan kishitűségem (tapasztalatlanságom ??) tartott vissza.
Egy izgalmas narancslekvár recept vezetett be év elején a befőzés világába... És nem volt megállás Manó cseppnyi bánatára (minek nekünk ennyi üveg ?? :) )
Eperdzsem,baracklekvár, paradicsomlé... ezeket mind én csináltam?-állok néha a kamraajtóban.
A kenyérre kenhető élvezetekhez , kell a finom kenyér is.... Limara receptjei alapján a pékárú készítés gyerekjátéknak tűnik, pár hónap erőgyűjtés után belevágok. És valóban: nekem is sikerül!
Gasztro fejlődésem legutóbbi,de biztosan nem utolsó állomása :A HÚSLEVES. Sokan biztos megmosolyogtok,de az az igazság, hogy 3 hete készítettem először. Pedig Anyukám és imádott Anyósom is azt mondta: nincs is ennél egyszerűbb. Lehet:) Viszont ott az összehasonlítási alap: hogy lehetne legalább olyan jó, mint az ő főztjük?Jelentem a tesztalanyoknak (Manó és a szüleim ) ízlett. És ennél több egyenlőre nem kell!

Ti hogyan váltatok a konyha istennőivé?Vagy már annak születtetek?
Nagyon érdekelne Raindrop, Limara, Belly válasza! De másokét is szívesen olvasnám.


2009. november 26., csütörtök

Bevezetésképp

Miért Gasztro Kibic?

Bár önálló konyhát már lassan 3 éve vezetek, és korábban is sokat segítettem be Anyunak, mégis azt érzem a tudásom igen kevés, főleg ami a távoli tájak ízvilágával kapcsolatos.
Mire számíthat a hozzám betérő?Igazi ízkavalkádra. Vallom azt, egyszer mindent ki kell próbálni, hogy utána nyugodt szívvel mondhassuk azt: ilyet többé sosem....Bár valószínű ezeket a sikertelenségeket nem fogom a nyilvánosság elé tárni.