Gasztro Állomások

Hogy is lettem gasztroblogger?Hogy válik lassan igazi szenvedélyemmé a sütés-főzés?

Nem egyik pillanatról a másikra szerettem meg a főzést-sütést....Szépen lassan lett életem egyik legmeghatározóbb része.

Gyerek fejjel imádtam nagymamám körül sündörögni a konyhában. Volt néhány piros pöttyes fémhenger doboza,amelyek közül a legkisebb az enyém lett. Lisztet rakott bele, amellyel magam játszadozhattam. Később már olyan fontos feladatot is megkaptam mint a tojásfehérjék kemény habbá verése. Kézi habverővel azóta se tudtam olyan jól felverni, az a régi volt az igazi:)

Gasztro fejlődésem következő emlékezetes állomása volt, amikor egyedül készítettem fasírtot 13 évesen. Anyu kórházban, apu munkában, én pedig Olaszországba készülök az iskolával. Családi recept szerint készül. Küldetés teljesítve;)

Jönnek a kuktaévek anyu mellett... Ellesem az alapokat. Egyre több kipróbált dolgot merek egyedül is bevállalni. De lassan a jól bevált otthoni fogások helyett új világok ízeire vágyom.

Ezt csak fokozza az,amikor néhány hónapot Görögországban élhetek. Hazatérve keresem az ott megszokott ízeket, receptek után kutatok, amik lassan finom falatokká válnak.

Végül megismerem Manót...Ennek is már több mint 3 éve... Főztömmel (is) elvarázsolom , lassan azt veszem észre egyre többet vagyok nála,egyre többet főzök kettőnknek. Összeköltözünk.

Az addig szegényes fűszerkészlet lassan-lassan bővül. A só-bors-fahéj-babérlevél-delikát ötösfogata hónapról hónapra újabbak bővül.

Mára már több mint 50 féle fűszer van kis üvegcsékben a fűszerespolcon. Hogy milyenek??Ánizstól a zöldborsig, babérlevéltől a tárkonyig szinte minden. Több fűszert nektek, akiket már évek óta olvasok köszönhetek.

Mert a gasztroblogok böngészése is jelentős hatással volt rám. Távoli tájak ízeiről meséltek olyan természetességgel, hogy az azonnal arra ösztönöz, hogy minél hamarabb beszerezzem a szükséges hozzávalókat. Ami valljuk be, kisvárosi háziasszonyként nem is olyan egyszerű. De a lehetetlen nem létezik, ahogy egy "bölcs" reklám is megmondta már néhány évvel ezelőtt:)

Van még állomása gasztro fejlődésemnek?

Akad:) Az idei évben olyan területekre is bemerészkedtem, ahonnan kishitűségem (tapasztalatlanságom ??) tartott vissza.

Egy izgalmas narancslekvár recept vezetett be év elején a befőzés világába... És nem volt megállás Manó cseppnyi bánatára (minek nekünk ennyi üveg ?? :) )

Eperdzsem,baracklekvár, paradicsomlé... ezeket mind én csináltam?-állok néha a kamraajtóban.

A kenyérre kenhető élvezetekhez , kell a finom kenyér is.... Limara receptjei alapján a pékárú készítés gyerekjátéknak tűnik, pár hónap erőgyűjtés után belevágok. És valóban: nekem is sikerül!

Gasztro fejlődésem legutóbbi,de biztosan nem utolsó állomása :A HÚSLEVES. Sokan biztos megmosolyogtok,de az az igazság, hogy 3 hete készítettem először. Pedig Anyukám és imádott Anyósom is azt mondta: nincs is ennél egyszerűbb. Lehet:) Viszont ott az összehasonlítási alap: hogy lehetne legalább olyan jó, mint az ő főztjük?Jelentem a tesztalanyoknak (Manó és a szüleim ) ízlett. És ennél több egyenlőre nem kell!

Ti hogyan váltatok a konyha istennőivé?Vagy már annak születtetek?

Nagyon érdekelne Raindrop, Limara, Belly válasza! De másokét is szívesen olvasnám.